Hogyan tudsz “JÓL” viselkedni ha a családodban szenvedélybeteg fiatal él? Mi az a magatartás, hozzáállás, amivel segítheted, reményt adhatsz, bizalmat, hogy mindig számíthat rád? Van e a szeretetnél nagyobb erő?

Az élet úgy hozta, hogy egy szerettemmel kapcsolatosan, meg kellett tapasztalnom a szenvedélybetegség minden kínját, fájdalmát, kétségbeesett küzdelmét, és az elvesztése miatti rettegést.

Valószínű, hogy ti is voltatok olyan helyzetben életetek során, amikor nem tudtátok, hogy helyes e, az amit tesztek, sőt a környezetetek folyamatosan azt sulykolta belétek, hogy pont az ellenkezőjét csinálod annak, amit kellene, még is belül valami ( belső meggyőződés, sugallat, hit ) magad sem tudtad mi az, ami nem engedte, hogy másképpen cselekedj.

Bizonytalanságod miatt, szerettél volna olyan bizonyosságot nyerni, ami megkérdőjelezhetetlenül téged igazol. Hogy az amit teszel a legjobb annak, akiért teszed.

Én személy szerint, nem tudtam mit kell tennem, azt sem, hogy mi ilyenkor a helyes viselkedés, hogyan tudok jól szeretni. Egyetlen dolgot viszont teljes bizonyossággal tudtam: mégpedig azt, hogy soha egyetlen pillanatra nem engedem el a kezét, és amíg csak élek mindent ott leszek amikor szüksége van rám.

A bizonytalanságom nem abból eredt, hogy megkérdőjelezzem a viselkedésem helyességét, hanem abból, hogy nem maradt elég időm, a családom többi tagjára, és ettől gyötört a lelkiismeret furdalás. Nekik is szükségük lett volna rám, de rájuk, már nem maradt elég időm és energiám. Bár ők folyamatosan bizonygatták, hogy megértenek, és tudják, hogy nagyon szeretem őket de ez nem hogy segített, hanem még sokkal rosszabbul éreztem magam tőle. Minden nap elhatároztam, hogy holnaptól másképpen lesz, és több időt töltök velük, de persze semmi nem változott.

Megosztok veletek egy idézetet, ami számomra megadta a lelki békét, és a bizonyosságot, hogy IGEN! amit tettem helyes volt

“A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt:

„Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok?

Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

Mt 18,1-5. 10. 12-14